Az élet, világmindenség, és minden na meg én

04.13-04.14 Út hazáig
Szóval 20:40-kor felpatantunk Tokióban a vonatra, és három óra mulva már a shin-osaka vasutállomáson voltunk. Az első vonat viszont a reptérre negyed hétkor indult, de úgy gondoltuk kibekeljük az időt a pályaudvaron. Amivel nem számoltunk, hogy éjelre bezárják a pályaudvart.  Elöszőr letámadtuk, a várót, ami mellet volt egya tábla, amiből anyit értettem, hogy 5:00 és 23:30 ekkor már bőven háromnegyed volt. Mondtam hogy húzunk innét, mert ezek itt zárnak. Érdekes, hogy senki egy szót sem szólt hozzánk, de ahogy kijöttünk, egy negyed órával lezárták a helyet. Aztán a vautállomás külső területeén letelepedtünk, és vártunk, úgy egyfelé megjelent két biztonsági őr, és nem ki küldtek mintek csak közölték, hogy zárnak be, de ezt ultra kedvesen, így mivel esett az eső, kitelepultunk a vasuti pálya alá, a főút mellé. Itt ücsörögtünk reggeleig, alvásról szó sem volt. A rendőrök is meglátogatták minket, meg mutatuk az útlevelet, meg hogy a reggeli vonatra várunk, halál rendesek voltak, még viccelődtek is, hogy akkor még sokat kell várnunk, ja és az egyikük legalább jól beszélt anogolul. Telán ez az egy amit bírtam a japánokban, a mások tisztelete. Biztiőrök, meg a rendőrök is halál kedvesen jöttek oda hozzád, nem azt feltételezve, hogy te most valami roszban sántikálsz.
Fél nyolcra értünk a reptérre, meg is támadtuk a chek-in bultot, ahol el is küldtek minket, hogy a gép tele van foglalva, és jöjjünk vissza a chek-in végére. Én reménykedtem, hogy 340 emberből, azért kettő csak el késik. Fél tízkor vissza, úgynéz ki felférünk, japán lányka szerencsétlenkedik a jegyeinkkel, a gép kivan írva fél órás késésre, egyzsercsak ácsi, szólnak, hogy az egyik utas most szólt, hogy mindjárt itt van, csak egyikünk mehet. Gyors kölcsönös, "- menj te, - nem menj te", amit én unok meg elöbb. Becsek, átverekedés a biztosági ellenőrzésen, meg bevándorlásin, szakét nem tudok venni, mert nem csomagolják be úgy, hogy Frankfurtban az átszálásnál feltudjam vinni a gépre, szenvedni, meg nincs kedvem vele, totál rossz akedvem, hogy nem fértünk fel mindketten.
A repülő út, 12 óra szevedés, bármilyen fáradt voltam alig tudtam egy két órácskát, aludni, persze úgy érkezünk, meg, hogy a délutáni budapesti gép éppen el, marad az esti, három óra újabb várakozás. A repülőútból csak  a felszállásra meg leszállásra emlékszem. Taxival haza, töbször elszenderítve a soför mellet, végül 11 felé hazaértem. Ha azt nézük itthoni idő szerint, valamikor hajnali egy óra felé keltem fel, délután kettő körül indultunk tokióbol, és másnap este tinzenegyre értem haza, az kisebb-rövidebb megszakításokkal 46 óra fent, ebből 33 óra utazás. Kellet is egy hét kb. hogy kialudjam magam.