Tegnap megyek nyugiba hazafelé, csörög a telefon. vinyogós női hang, "Hexce, hexce küldtem át neked egy linket, azonnal nézd meg. Jól értem 4.-én Manu Chao, Barcelonában, és akkor ott leszünk, és megnézzük, és vegyél jegyet, és, és...."
Megnéztem Cirülla de Cultures, Mataró kissé északra Baca-tól, és tényleg Júli 4.-én a Manu játszik, vettem jegyet. Megyünk!!!
Meghallod, nem is hallod csak a tudatalatid megérzi a rezgést a tömeg morjában, ahogy az ismerős hang mondja a neved úgy ahogy csak kevesen, és mire felfognád mi történik, már fordulsz, és ott van, és jön és mosolyog, és örülsz. Ilyen az amikor másfél év után viszont látsz valakit aki fontos volt, van, lesz.
Or nothing at all
Nincs kedv semmihez, nem érteni semmit, megzavarodva, megkavarodva, gondolatok rohangálnak fel-alá, aludni is kéne néha. Szeretném érteni.
"And I heard, as it were, the noise of thunder: One of the four beasts saying: "Come and see." And I saw. And behold, a white horse."
És hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd, és látám, és ímé egy fehér ló
It doesn't mean I don't give a fuck.
