Az élet, világmindenség, és minden na meg én

04.05 Kyoto Hát ez a nap kèsz volt. A tegnap délutáni Hirosímai kirucanásnak az is volt a lényege, hogy így maradt idõnk néhány dologra Kioto-ban ami még kimaradt. Csak egyet felejtettünk el, hogy hétvége van és Sakura, bár itt az emberek szombaton is dolgoznak. Az hogy nem lesz egy egyszeü dolog, képzeld el a reggeli 7-es buszt mondjuk, de úgy hogy az emberek száma marad, de felezed a busz méretét. Az volt a mázli, hogy az átlagnál, egy fejjel nagyobb vagyok, a leszállással meg csak azért nem volt probléma mer ént úgy van, hogy hátul szálhatsz fel, és elöl szálsz le, miután fizettél. Kiotoban, mondjuk egységes a tarifa, máshol úgy van megbolondítva még picit, hogy felszállásnál, gépbõl kapsz egy jegyet, aminek, van egy sorszáma, és a busz elején van egy képeernyõ, amin feltüntetik, hogy az adott számú jegyel rendelkezõ embernek, mennyit kell fizetni, a kõvetkezõ megállóban. A célunk, a Ginkakuji templom volt, ami a Filozófia ösvvény elején helyezkedik el. Az ösvény maga csalódás volt egy picit, mert azt gondolná az ember, hogy egy kis erdei út holott a város beépült idáig, és most jóformán egy utca. Mondjuk az szép, hogy az ösvény egy patak partján fut, cseresznyefákkal van szegélyezve, de talán ezért is olyan népszerü, Sakura idején. A lényeg a lényeg, hogy iszonyatosan sok ember volt, el nem tudjátok képzelni mennyi. A Ginkakuji templom, egy szép kis buddhista templom a város észak-keleti részén, a szokásos kis kerttel körülötte. Nagyon szép és mindenképpen érdemes megnézni. A templom után végig gyalogoltunk az õsvényen, de mondhatnám, hogy átverekedtük magunkat a tömegen, majd lementünk a Heinan szentélyhez. A Heinan szentély 1895-ben építették annak az emlèkére, hogy 1100 éve tette át a császár a székhelyét Kioto-ba. A szentély egy óriási udvar, amihez, tematikus kert csatlakozik. A tömeg, eddig, már elléggé kikészített, így mikor megláttuk a sort inkább nem mentünk be, szeri tem így egy kertet nem is lehetett volna élvezni. Innen Gion-ba avrégi gésa negyedbe mentünk, ahol egykét utcát meghagytak a régi állapotukban, hogy az emberek láthassák hogy is nézhetett ki a régi Kioto. Következõ állomás Kiyomizudera volt. Ez egy teraszos templom együtes, csodálatos kilátással, Kioto-ra. Aki azonban odamegy menjen jó korán, vagy készüljön fel az ember tömegre. Mi felkészülve éreztük magunkat, de nem. A templomhoz egy vékony utca vezet fel, ami inkább hasonlít egy arab bazárhoz. Annyira nagy volt a tömeg, hogy helyenként nem lehetett mozdulni. Mikor felértünk a templomhoz, a pénztár elõtti kisé megrémisztett, de végül is bementünk, és a látvány megérte, márha odajutottunk a korláthoz. A nap befelyezéseként még kilátogattunk az Fushimi-Inari szentèlybe, ami a várostól két vonat megállóra van. Inari a bõség istene, régebben a jó aratásért imátkoztak hozzá, manapság az üzleti sikerekért. A segítség fejében az embere kapukat állítanak az isten tiszteletére, a szentèlyt körülvevõ dombon, több tízezer ilyen kapu van. Szállásra visszafelé, még betértünk egy éterembe vacsizni. Ez az a fajta volt, ahol kiválasztod az ételt, megveszed a hozzá tartozó jegyet az automatabóll, majd amikor jön a pincér azt adod oda neki. Nekem sertés tempura-t sikerült válaszanum, kis mizo levessel, meg tofu-val. A tempura olyasmi, mint a rántott hús, kisütött ponirozott dolgok, csak van mindenféle, zöldség és tengeri herkentyü is. Holnap irány Kawaguchiko, ès a Fuji.