Az élet, világmindenség, és minden na meg én

04.04 Himeji,Hirosima Na ez a nap kissé hosszúra sikerült. Reggel korán lementünk Himejibe, ami egy órára van innen vonattal, Shinkasen-nel. Himeji is elsõre a szokásos japán város képét mutatja, kivétel hogy amikor elindulsz a fõutcán meglátod a város fölé magasodó Fehér Kócsag várat. Éppen Sakura fesztiválra készülõdtek, a kastély parkjában. Ez olyasmi, mint a majális, a cégek, vagy családok tagjai õsszegyülnek, egy parkban, természetesen cseresznyefák közelében, és ott esznek, beszélgetnek, élvezik a cseresznye virágzást. Mi még korán érkeztünk, amikor csak a foglaló emberek voltak ott, akik ilyenkor korábban kilyönnek, és a cégük részére llefoglalják a lehetõ legjobb helyeket. A vár maga gyõnyõrû, fõleg így a virágzó cseresznyefákkal körbevéve. Kicsit ránk is átragadt a sakura láz, és rengeteg cseresznyefát fényképeztünk. Végül is vagy három órát bolyongtunk a várban. A vár után átmentünk a Koko-en kertbe, amit 1922-ben építettek valaminek a 100 éves évfordulójára. Kert után mivel még alig volt négy óra, úgy dötöttünk, lemegyünk Hirosímába is, a vonat öt felé indult, ezért gyorsan megkajáltunk. Hirosímában nincs igazán sok látnivaló a Béke-parkon, és az Atombomba dómon kívül, talán még a Ponty kastély, de az csak egy replika, mert az eredeti megsemisült az atomtámadásban. Sajnos harangozni, már nem tudtunk, késõ lévén a harang már ki volt kötve. Visszafelé már csak Shin-Osaksa-ig volt hely, ezért az út végét helyi vonattal sikerült megtenni Kyoto-ba. Valamikor tizenegy felé értünk vissza a szálásra, kb. nyolcszáz kilométerrel a hátunk mögött.