Az élet, világmindenség, és minden na meg én

04.03 Nara, Kioto
Mai program, reggel, a császári palota látogatása, majd délután Nara.
A palota felé menet, betértünk egy pékségbe, egy kis reggeliért. Itt is kkiütközött a japán alaposság, vettem ké[t péksütit, mindegyik megkapta, a maga kis zacskóját, majd az egész bekerült egy nagyobb zacskóba. A kaját a Császári palota körüli parkban fogyasztottuk el, majd még vettem automatából dobozos kávét, amit csodák csodája felmelegítve ad. A túra elégé érdekesen indult, betereltek minket egy váróba, majd levetítettek egy filmet, amin elmagyarázták a túra utvonalát, majd egy vezetõ segítségével, végig kisértek minket. Itt jöttem rá mért nem szeretem a vezetett túrákat, kb száz ember tülekedett, fényképezni, nem nagyon lehetett. Mindazonáltal, a palota nagyon szép, példája a régi japán épitészetnek. Bejártuk az utvonalat, amit az itt audenciát kérõz nemeseknek is be kellet járnia, távolról láttuk a császár trónját. Majd a császár lakóhelye, és késöbb a császárnéjét, nézhettük meg, meg a kör ülötte lévõ kerteket. Az épületeketbe sajnos nem lehetet bemenni, gondolom az állag megóvás miatt, mert meg a palota, még mindig használatba van, igaz maga a ccsászár 1860-valami óta Tokióban él.
Palota után kivételesen metróval mentünk el a pályaudvarra, mert nem akartunk sok idõt veszteni. A metro használata nagyon egyszerü, az állomáson lévõ térképen fel vantüntetve, minden állomás mellet, hogy mennyi oda a tarifa. Veszel a gépbõl egy adott tarifáju jegyet, amivel lemész a metróba. Kiijövetelkor, ha véletlenül egy más, magasabb tarifáju övezetben próbálnál kijönni, a rendszer nem enged ki, amig az erre külön szolgáló terminálnál, ki nem fizetted, a különbözetet. Hasonlóan mûködik a vonatoknál.
A vonat Nara-ba kicsit több mint egy óra helyi vonattal, ami nagyábol úgy néz ki mint nálunk a metró, igaz kicsit ritkább.
Nara sem az az igazán elragadó jelenség elsõre. Ahogy kilépsz a vasutállomásról a szokásos kaotikus japán városkép fogad. Egy bevásárló utcán kell sétálni a Nara-park felé. Az utcán hangszórokból zene szól, meg néha mindenféléket bemondanak. Ami elösször a szemed elé kerül az a Kofukuji templom, és a hozzá tartozó hatalmas - 50 mèteres, ötszintü pagoda. Majd következik, magáról a városról elnevezettpark. A Nara-park, egy hatalmas terület, és tele van eemberekkel, meg szarvasokkal. A szarvasok annyira szelidek, hogy jóformán a gyerekek a hátukon ugrálhatnának, és a tenyeredbõl esznek.
A Nara-parkban van, a Todaiji templom, amit két hatalmas kapun keresztül érhetünk el. Maga a fõépület, méretében vetekszik a katedrálisokéval, csak ez teljes egészében fából van, és lényegében egy hatalmas, legalább 10 méteres Buddha szobor köré építették. A templomtól visszafelé, még megáltunk egy vendéglõbe megkajálni. Bár itt sem volt angol menu, de a vendéglõsné már rutinos volt, és azablaakban lévõ plasztik makettek alapján választottunk. Én Undon-t ettem, ami egyfajta japán tészta leves, plusz még volt mellé egy kis rízs is.
Visszafelé még gondolkodtunk, hogy megnézzük az Inari szentélyt is, de már kezdett sötétdni, így inkább kihagytuk.