Nahát az úgy, volt, hogy volt bajon ez a teremkerékpár országos bajnokság, amire bonnie jól befűtött mindenkit, hogy menjünk le, én meg elgondolkodtam, hogy mekkora is lenne kerékpárral lemmeni, mert hogy csak 80km az egész. Persze miután a bonnie megirta a cm-en, hogy én imigyen megyek le, már nem igazán volt más választásom, bár az első váltom picit rendetlenkedett, amit csütörtök este azért sikerült megcsinálniom, egy kicsit túl jól is.
Szombat hajnalba nyolc felé ébredeztem, tettem vettem, reggeli, fürdés készletek elpakolása, lélek erősítés, 11 felé sikerült is elindulnom.
Az első hibát ott követtem el, hogy meg akartem mászni az ürömi lejtőt, és Üröm felöl kiérni a 11-re. Na aki ismeri aztat, tudhatja menyire sikerülhetettt ez 42-26 áttétellel. Szóval már az első 1km-en volt kis gyaloglás, aztán zúzás le Ürömnek, majd el a 11-es felé. Mikor elfordultam a 11-esen Piliscsabának akkor csapott meg igazán a szembeszél, de élt bennem a remény, hogy a dombok között ez nem így lészen. Solymárnál utolértem a egy idősebb bácsit, aki nyeregtáskákal rakta neki, azt jól beálltam a háta mögé, egészen Pilisvörösvárig, ahol én mentem előre, de ő lemaradt, pedig a vörösvári emelkedő tetején, még meg is álltam picit vizet inni. Piliscsaba újra felfelé, a Kopáros csárdánál elhagytam a készülődő BVSC-seket, majd lezúgás az egyetem elött, ujra kis fell, majd megint le. Na valahol itt rajzoltak meg a BVSC-sek a Hekki, vezetésével. Kicsit tartottam velük a lépést a temploming, jó hátulról, majd el balra Tinnye felé. Tinnye elött van egy kis emelkedő felfelé a Garancsi-tóig, egy lányka tolta a bringáját, de látszólag csak az emelkedővel volt problémája így mentem tovább. Tinnye után el Úny-nak, itt kezdődtek a mellékút-mellékútja szerü utak, Úgy után volt egy kis elágazás, ahol térképpel kellet konzultálnom, hogy merre is kell menni Máriahalom felé.
Elkavarodni Máriahalomnál sikerült véglegesen, azt tudtam, hogy Szomor felé kéne mennem, előző nap terveztem útvonalat, és azt mentállisan rögzítettem, de nem eléggé. A lényeg, hoyg a GPS-embe lévő térképen nem volt benne a Máriahalom és Szomor közötti út. Igy mentem tovább Bajna felé. Valhol Máriahalom és Epöl között, sikerült összeszednem egy kis defektet, igy Epöl-be hosszas megállás kerékjavítás, meg elmajszoltam egy almát is, a magammal hozott innivaló már el fogyott, és még csak kb. fél úton tartottam.
Bajnába érve bekövetkezett amitől tatottam két kutya kiszemelt, és jól el kezdett kergetni, próbáltam őket a bringával terelgetni, de csak jöttek, mikor sikerült az egyik oldalra hajtanom mindkettőt, leszáltam a bringárol, erre elkushadtak, és ovatosan néztek a távolból, hogy most mi is lesz, gyalogoltam egy kicsit, hogy eltávolodjak, majd ujra bringáta és tovább. Bajnán át kiértem a Tatabánya és Tokod közötti forgalamsabb útra, meg a Héreg és Bajna közötti "szerpentinre", itt jött az a hegymászás amit Szomor felé elkerülhetem volna, feltekerés 300 méterig (sajna nem tudom a domb nevét), domb tetején az utsó alma elmajszolása, ezzel az összes folyadék tartalékom el is tünt. Héreg, majd Tarján.
Tarján után irány Vértestolna, innen már látszott a magas Gerecse, meg a nyereg amin át kell menni, hát elég magasannak nézett ki. Az igazi mászás akkor kezdődött miután elhagytam a Tardost Vértestolnával összeötő utat, és inenn kiméletelenül felfelé a nyergen 380 méterig, majd utána egy kis jóleső öröm birngázás - lezúdulás Ágostyán-ba, a bringa egyszerüen nem tudott 45 alatt menni :-)
Ágostyánból már egyszerü volt, be tatára, mivel sajan nem ismertem az Ágostyán és Baj közötti földutakat, majd vissza Baj-ra, megérkezés, ahol épp hogy gördülök be a faluba már hívnak is, hogy hol vagyok. Ez ám az időzítés.
A vége 77km lett, és bruttó öt óra, nettó négy, hát nem vagyok rá maradéktalanul büszke. Az össz emelkedés úgy ezer lett a végére. végül is ha Szomor felé megyek kb 3km-et nyerhettem volna, meg eggyel kevesebb emelkedőt. De volt erdő, madár csirip, sok-sok ibolya, meg sast is láttam.