Na ez nagyon-nagy volt. Kb 32 kilóméter lett a végére, mert hát mentem ahogy kell össze-vissza. Már a Károlyi Kertnél látszott, nem lesz egyszerű a dolog, annyian gyültek össze. Krisz mondta is, hogy menjek gyorsan nevezni, maradjon még hely.
Nagynehezen beindultak a dolgok, kiosztódott az első feladata, majd rajt. El kellet menni a gödőrhöz aláiratni papírt. majd vissza. Emberek nagytömegben el a kiskőrút felé, tumultus meg minden, én meg gondoltam egyet, a le a Ferenczy-n szembe a forgalommal, majd Károlyi, Petőfi Sándor, és már ott is voltam, aláirat, vissza a Károlyi kerthez a kiskőrúton.
Megkaptuk a manifesztet cimek a kilenc, tizenegy, második, és első kerületben. Plusz egy telefonszám a hova el kell menni (vagy mégsem), és három újabb feladat az alleycat.hu-n. Nagy sóhaj, még mázli, hogy ügyeletbe vagyok, és van nálam noti, levettem az égből az jelet, közben kértem Sarek-et hívja a 198-at a telefonszám miatt. Három újabb feladat egy nyolckeres cím, tabán játszótér, plusz egy telefonszám amiről fel kell hívni egy másikat. Újból tudakozó, kérdem a telefonszámot, mondják a címet. Útvonal megbeszélés Stáhly-Mester-Ráday-Tranzit-Alkotás-Tabán-Attila-Mecenzéf-Álatkerti. Sareknek mondom menjen, nekem még össze kell rakni a cuccot.
Kiskőrútra ki, jönnek, így jobbra, zebrán át a bródy-ba szembe a forgalommal, vas utca, stáhly. Felcsenget, rángat nemnyilik, csenget megint, rángat bent, már két bringa ott, harmadik felrohan, sarek szembe, patak szembe, aláirat, lerohan. Na itt kezdtem elrontani.
Tervtől eltérés, menjünk inkább nézzük meg az Állatkertit, ki a Rákóczira, el a Lutherig, be a szövetség-be, majd dohány, rottenbiller, piros, jobbra be szembe a dembinszkybe, balra damjanich, bajza, városligeti, dózsa, és már ott is vagyunk, telefonfülke az Állatkert elött, sehol senki és semmi. Tanakodás, mi legyen, akkor irány a Mecenzéf. Állatkerti#dózsa ott áll patak, mondja ő nem találta, mondom ott a fülke, de nincs ott semmi. Visszamegyünk, hátha, semmi. Közbe vagy négyszer bemondom a telefonba, hogy hol, mert csörög mint a fene. Patak mondja mester utca, mondom legyen, bár neki már meg van a ráday, vissza a dózsára, dembinszky, rákóczi, balhánál illegál balra a kőrútra, mester utca. Itt rájöttem végleg elbasztam, mert a ráday, az a elején van. Patak el a tranzit felé, én ki a mesterből be szembe a rádayiba (úgy néz ki ahol csak lehet szembe mentem). Odaér csönget, fel a harmadik, még jó, hogy nem magasabbak ezek a házak. Integetnek, mondom futok-futok. Matrica, hurrá tovább. Ráday, illegálban fe a Petőfire, bocskai, hurá piros balra be a fadusz-ba. Elöttem suzuki totjázik, menni akkarok el mellete persze jobbra, erre hirtelen parkol, hangoskodom, az oldalára fekszem, tükör hajlik, elököm magam tovább. Tranzit, aláirat, vissza, a Bocskaira, jobbra, balra, jobbra, villányi, MOM Park. Fiúk a sarkon telefonnal kinlódnak, kiderül nem ez az, közbe sok bringás érkezik a MOM parkhoz, mindenki dobálja el a bringáját, rohanás befelé, hátra a vécénél a telefonfülke, mindenki ordibál, közelharc a kagylóért, ami a túlélésért is folyik, mert nincs apróm, telefon elintéz. kifelé ujból összefutok Patak-kal, meggyőz hogy menjünk a Mencenzéf-be, oké mondom tudom az utat. Utólag is elnzést, mert picit túlkombináltam, autóval bizt ez lett volna a legrövidebb, de kerékpárral kicsit megterhelőre sikerült. Alkotás-Krisztinak, majd fel a marcibányi térnek, ribáry, itt kicsi tanakodás, bevalom le is ugrottam a bringáról mert kurva nehezen ment felfelé. Késöbb jöttem rá, hogy izgalmamban rossz irányba váltottam. Luzer én. Át a szemlőhegyire, majd kavics utca lefelé, jó meredek, húzom elől, nem leég, húzom hátul, nyálkás az út, kezd a hátsó kielőzni, nekitámaszkodom az útszélén egy autónak. Kb fél óra utcakeresés, sétálgat a lépcsőkön össze-vissza, töbször majdnem hanyattess, sehol semmi. Lasasn itt a 12 dühös ember. Végül Eszter beáll egy autó elé, kiugranak emberek, mondják merre az utca folytatása, ott áll Fürtös a sötétben. Ami viccess, az hogy a szép hivatalos vadi új budapest atlaszomban az utca folytatása nincs benne, bezzeg a google mapson, ott ottan van. Az egészbe az a röhej, hogy a notebook ott húzta a vállam, bármikor megnézhetem volna.  Kavics utca lépcsön le, Árpádfejedelem, fő utca, alagút, attila, modern café. Itt már majd megdöglöttem a szomjuzástól, tisztára össze voltam zavarodva, csak a sörre tudtam gondolni, nyomulok a pult felé, lobogtatom a manifesztet, hozzálöknek egy oszlophoz, katt fénykép, kezembe a korsó sör, két harapás lent van, kérdem mennyi, mondják futás kifelé. Tabánba már integetnek a domb tetejéről hogy ide, menjek fel oldalt, persze jusztis a lépcső mellet 2 méterrel a dzsindzsásban. Matt morog, de a firka megvan, irány vissza a toldi leadás. Át az Erzsébeten, aluljáró, újra a petőfi, és már ott is vagyok vége. 21.-letetm, és ahogy nézegetem legalább tizessel mentem többet a kelleténél. Viszont az a versenyző alkat sem vagyok, mert valahogy természetes volt, hogy segítek mindenkinek. Ez van, majd legközelebb....... I'll be back :-)
Ez lett a vége.