Az élet, világmindenség, és minden na meg én

Na most már tán szalonképesen le tudom írni. Történt, hogy szerdán az Erzsébet királyné úti aluljáróba vezetett az utam, ahol ugye átmegy a vasút alatt. Úgy néz ki, hogy valószinüleg a helyi lakosokat zavarja az átmenő kerékpáros forgalom, merthogy a rácsokba sziveskedtek köveket állítani az élükkel felfelé, ezzel okozva nekem egy kis defektet. Igazán mérges azonban pénteken lettem, amikor a hátsó kerekem újra elszállt, ugyanis nem csak defektet okoztak nekem, hanem a kő szépen fel is vágta a külsőmet. Szóval tessék vigyázni arrafelé.
Ennek örömére bementem Gombihoz venni másikat, meg rákérdezni, hogy a nyeregcsővel lehet-e csinálni valamit - sajna semmit hézagolni kell aszonta, úgyhogy marad a sörödoboz toldás a nyeregcsövön, ez mondjuk most rossz hír. Gondolkoztam rajta, hogy mint önképzett karoszéria lakatos, majd helyrepofozom, de reynolds csövet gondolom nem illik kalapácsal pofozgatni.