Az élet, világmindenség, és minden na meg én

Na kezdek belassulni, mint igy álltlába december felé, ami ugye a bloggon is meglátszik.
Hétfőn sikerült jól megfáznom magamat, köszönhetően az essős időnek, mert ilyenkor nem viselhető a maszkom, elázik azt nem légátereztő. Szóval két pofára nyeltem a hideg levegőt amit keddre már meg is éreztem.
Szerdán milli után, bóbita lakásavató, majd kicsit ittasan, és jól lakva haza. A félreértések elkerülése véget, márt kiskorom óta nem tudják belém tömni a főt zöltségeket, úgyhogy nem kötözködöm, amikor nem kérem. De a csirkecomb, amit egyébként szintén nem nagyon szoktam megenni, jó volt!!!
Csütörtökön kiállítás megnyitó az Benczur-házban.  Ahol megint állítólag kötekedtem, de nem, sajna nem ismerem fel ki melyik képet csinálta, föleg amikor alig látok ki a fejemből a takony miatt. A meghívóra sikerült elcsábítanom J-t is, valszijnelg azért mert éppen kellet nekije tőlem valami, kellően zavarba voltam, kellően hülyén viselkedtem ahogy azt kell. megnyitó után még volt egy kis kocsmázás, majd hazafelé bicikli tolós beszélgeztőzés, amiről többet nem irok, mert megigértem.
Pénteken zombi üzemmód, két nap alatt sikerült hat órát aludnom, plusz másnap, plusz láz, igy rövid öt óra munka után elmentem haza és kivettem magamank az egész hétvégét.
Volt kis bevásárlás, meg rendrakás, de nagyából csak döglés az ágyban, vagy a televizor elött. Megnéztem, hogy hős emberek megfurják a földet, hogy újra elindíthassák, meg hogy mekorra zürt kavarhat egy szőke csaj, ráadásul észre se veszi, csak bánatosan néz folyamatosan. Meg hogy hogyan kínozzák halálra az emberfiát, ami annyira nyomasztó. és semmiféle magasztos dolog nem volt benne. Akkor inkább 100x a JSC.