10.06 Madrid
Sikerült nagyából 3 órát aludnom, így is késve indultam a reptérre, azt jött a meglepetés, hogy HÉV potló jár. 9 után értem ki a reptérre, a gép 9:40-kor indul, szerencsére sikerült gyorsan jegyet vennem, és agépre is felfértem, pedig igencsak tömve volt - nem számoltam a hazafelé tartó amcsikkal.
Frankfurt - Madrid gép, ugyancsak tele, itt is csak középső helyet kaptam, és szintén a vészkijáratnál. Szerencsére nem történt semmi, mert biztos meghalunk. Balra az ajtó mellet, egy szerencsételn amerikai vagy német nő ült, - nem tudtam eldönteni. Jobbra, meg egy kedves öreg spanyol hölgy, aki próbált velem beszélgetni, de az én spanyol nyelvtudásom még nem elég ehez, meg hirtelen meg is voltam szepenve. Szegény néni, külön kávét kért magának, aztán nem figyelt és mielött szólhattam volna a cukor helyet a sót szórta bele, másikat kérni meg már nem mert.
Madridba a leszállás kisé zűrös volt, pilóta a gépet jól odacsapta, azt azthitem nem áll meg.
Madriból most nem sokat láttam, már úgy is jártam itt egyszer, talán késöbb leírom a rövid madridi túlélő utikalauzt. Elmentem megvenni a buszjegyet irány a hostel. Kis adalék, hogy a repülőtéren lementem a metróba, a buszpályaudvar a földalat van, szóval legközelebb a hostelnél jöttem ki a felszinre.
Hostelben átraktak egy 12 fős szobába, de így legalább kevesebbe kerül, és ablak is van. Mondjuk felső ágy és az ajtó mellet, de úgyis csak egy éjszaka. Ma este paella party a bárban. Elöbb viszont irány a város mert fényképezőgépet kell venni, hajnalba indulás elött vettem észre, hogy ami volt az kaput.
10.07 Madrid - Az skótok
Szóval tegnap vettem egy fényképezőgépet. Madrid legsűrübb bevásárló utcáján vettem a Corte Ingles-ben. Hát rég láttam ennyi embert egymás hegyén hátán, mert ugye van itt még Zara is, meg miegymás, és hát ugye hétvége délután.
Szállásra visszatérve kiderült, hogy egy adag skóttal vagyok összezárva, na ebből lett késöbb kis probléma. Próbáltam kicsit pótolni a péntek esti elmaradt alvást, majd lementem a bárba. Itt valami Marcelo nevü csókával iszogattam. Ahogy kivettem a srác New York-ban él általában, de az apja baszk, az annya dél-amerikai, és a spanyolt beszéli jobban, mint az angolt, főleg ha iszik, akkor egyszercsak elkezd spanyolul gajdorászni. Volt itt még vagy 10 olasz kiscsaj, akik körbeöltek egy asztalt, azt sehogy sem sikerült közéjük férkőznöm, így sok sör, és mégtöbb paella után, elmendtem aludni.
Hajanlba kitört a botrány, hajnalba megjöttek a skótok, és egyszercsak kevés lett a hely. Kiderült, hogy 8 helyet foglaltak, de valahogy 10-en voltak. Aludt a szobába még két lány is, persze röpködtek a beszólások, hogy majd odafekszenek melléjük, aminek a lányok ugye nem igazán örültek volna, így volt egy kis feszkó.
Mivel 8 felé volt, mondtam hogy aludjon az egyikük az ágyamban. Elfelé jövet a hostelből az egyik lány sajnálkozott nekem, meg hogy milyen rendes vagyok, meg hogy ők milyenek, de én mondtam, hogy csak skótok. 11-kor indul a busz, szóval indulás van.
10.7 - Félúton Granada felé
Na van egy kis gáz, nincs a hét második felében szállás Córdobában, úgyhogy lehet, hogy kihagyom és megyek Seville-be addig. A másik, hogy vissza kell jönnöm úgy néz ki Granada-ba, mert az Alhambra-ba márcsak 15.-e után van jegy. Na igy lesz a kőrútból össze-vissza út.
Busz út le Granada-ba elég kényelmes, most éppen egyedül ülök, volt itt egy srác de indulás után keresett egy másik helyet magának, ahol ő is egyedül tud lenni, egyébként nem sok külföldi van a buszon rajtam kívül. A táj gyönyörű dimbes-dombos, fa azért nem sok, csak alacsony ajnövényzet, na meg olajfa ligetek, meg néhány várrom a dombtetőkön, és ugye a jellegzetes szélmalmok.
10.7 - Granada megérkeztem
Épp irtam, hogy nincsenek fák amikor is az út ahogy beér Andaluziába, Jaén provinciába, berohan a hegyek közé, és egy vékony hegyszoroson magas hegyek és hatalmas sziklafalak között kanyarog tovább, már ezért érdemes volt busszal jönni.
Utána megint kicsit változazlan a táj, dimb-domb. Ha valami monokultura, akkor ez az. Oké, hogy Jaén a legnagyobb olivaolaj termelő, de bárhol ahol nem elég meredek, vagy túl kemény a talaj, hogy megmaradjon, bum ott egy olajfa, amíg a szem ellát, és ez így van egész Granada-ig.
Most egyébként itt vagyok már Granada-an a hostelben, ami az Albayzin-ban, a város régi arab negyedében, egy öreg arab házból kialakítva. Elég érdekes volt megtalálni, a szük kis utcák hálójában.
