Az élet, világmindenség, és minden na meg én

Röviden nagyon jó volt, és ennyi. Kicsit hosszaban:

Szóval pénteken mégsem mentem el a nemRABICOS buliba, nagyon fáradt voltam, és a kis esső meg is adta az indokot, hogy mért is nem megyek én most el.
Szombaton 3:45-kor kelés, kicsi kómázás után összeszedtem magam és indultam a 4:45-ös találkozóra a Móricz-ra. Persze késtem, dehát nem én voltam egyedül. BBóbita és Szenzsé is befutottak pár percre rám, majd megjelent a Dávid, és szólt, hogy kissé lejebb állnak, mármnt Domán, és Krisztián. Mint kiderült, hogy jön a süni, de ő csak öt óra után tudja áttvenni a bringáját (amit rossz helyen is keresett), úgyhogy addig nem is indulunk, de így is elöbb érkezett mint Sky, a kisbusszal, benne Bonnie, és Kama3 nameg Sugi a harcikutya.
Hat óra elött picivel indulhattunk, útvonal úgy volt hogy Tétény felé megyünk ki a hatoson, majd Érdtől a hetesőn, de elötte a Szerémin álljunk meg még a kútnál. Én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy vezessem a csapatot, amiből az lett, hogy egyből elfordultam balra illegálba, mait a Sky-ék nem tudtak követni, igy a kútnál újból várnunk kellet kicsit.
Végül negyed hét felé indultunk a kúttól, amig kiértünk a városból problmát okozott időnként, hogy most mennyire megyünk szabályosan, így néha szétesett a csapat, de ez a probléma a közlekedési jelzőlámpákkkal együtt el tünt. A következő nagy vízválasztó az Érd utáni emelkedő volt, itt egy kicsit várni kellet a végére. Összeségébe ellégé kellems időben kényelmes 30-as tempóval kissebb lassításokkal bevárássokkal raktuk neki Fehérvár felé, végig észak-nyugati szelünk volt, az sem volt zavaró, kivéve amikor a Velencei-tó után az út pont irányba állt picit.
Fehérvárott csatlakozott hozzánk Krisztián, Domán meg Szenzsé kiszáltak, így egyfővel megfogyatkozva indultuk tovább fél 10 felé, hogy 11-re le is érjünk Siófokra. Innentől a dolgok kissé belassultak, kb egy órába telt mire átértünk Zamárdiba, ahol találkoztunk dávid_dávid-dal, majd megkerestük az Atty féle száláshelyet. Végül is fél egyre értünk le.

A völgyhídhoz már későn indultunk fel, így a versenyeket lekéstük, nem mintha nagyon versenyzős kedvemben lettem volna. Őszintén a dolog igazándiból nem nagyon tetszet, és ahogy valaki meg is fogalmazta, ideszervezték a kerékpárosokat látványosságnak a népnek. Szerintem kb kétszerannyi autó volt a híd alatt mint kerékpáros, de ha nem is az arány összemérhetetlen volt. Mindegy, még szurkoltunk egyet Proff.-éknak a sprintversenyen, meg még befutott egy két futárfigura, és a tömeg meg a koncertek helyett a szalonázást választottuk.

Este sütögetős, beszélgetős, másfél übeg bor elfogyasztós volt. Meg volt éjszakai fürdés a jéghideg Balatonba. Azt ahogy az aznap megtett 150km lassan ráült az emberekre mindenki eltünt aludni, ki a szabad ég alatt, ki sátorban, ki meg a kisbusz csomagtartójába. Az este legérdekesebb élménye talán Süni-é volt, akit meglátogatta a totem állatja, egy sün, és állítólag ott aludt mellette

Másnap kilenc környékén ébredt meg a társaság. Addgra a Krisztián már lelécelt, többiek is nehez ébredeztek. Még egyszer megmártoztunk a Balcsiba, majd szép lassan összeszedtük magunkat azt mindenki elindult hazafelé. David, sé Domán Siófokra, többiek busszal, mi dávid_dáviddal meg vonattal.

Vonaton sikerült még két kerékpáros lány mellé szervezni a bringáinat, ők blaton kört csináltak az elmúlt héten. Egész jól elbeszélgettünk, dávid_dávidnak ebből még ki is sülhet valami :-)

Hazafelé még kicsit hős voltam, beugrottam tortáért zsé-nek. Hát nem volt kis mutatvány a megpakolt zsákkal, meg a tortásdobozzal a kezembe hazakerekezni, de lassan már rutinom van benne. Hat óra környékén értem haza, picit pihi, meg tisztálkodás azt irány a szülinap.