Az élet, világmindenség, és minden na meg én

Ma felhívtam a haverom, akinek segítettem nálunk, elhelyezedni, hogy mi lenne, ha munkábaálása másnapján már mennénk is München-be. Erre mondja, hogy nehezen fog menni, mert otthon fekszik gerinctöréssel. Hát teljesen padlótfogtam, hirtelen nem is tudtam mit makogni. Lovagolni volt, és egy ló nekiugrott az ő lovának, az meg ahogy arréb saszézott ledobta. Lehetett volna rosszab is igaz, de lehetet volna jobb is, mondjuk leporolja magát és vissza szál a pacira. A szitu azért ez cifra, mert az egyik melóhelyén már fölmondott, de ugye amig betegácsiba van a munkaviszonyt nem lehet megszakítani, az én melóhelyemmel meg már szerződése van. Hát nem lesz egyszerű.
A másik, hogy az Annie (havercsajszi - csipke kedvéért :-) ) nem biztos hogy jön a szigetre. Pedig már vagy fél éve nem láttam, és a kölköket is sikerült lepasszolnia. De hát ugye kellet hirtelen elmenni hitelből nyaralni, azt most szorul a nadrágszij. Végén még lekel tekernem hozzájuk, az pedig innen 60 km.
Ma itthonról nyomtam a melót, úgyhogy délután elmentem kerekezni egy laza 50 km-et, Tahitótfalu, és vissza. Semmi különös nem volt azonkívül, hogy egy audiból azzal szórakoztak, hogy lelocsoltak valamivel. Mondjuk múlthéten ez jól eset volna, most nem annyira. Visszafelé nézegettem hogy Szentendrén belül hol van kerékpárral szentháromság tábla a 11-esen. Hát nincs mindenhol, úgyhogy elvileg szakaszonként használható.