Főleg satöbbi :-). A cím onnan hogy most fejeztem be Nick Hornby High Fidelity című könyvét. Hát mit is mondjak jó, most nem fogom itt elemezgetni, mert mások már megtették helyettem, de helyenként ismerős volt :-) Mondjuk egy összehasonlítást megérne, a Bridget Jones Diary-val. Az első könyv amit tőle olvastam az A Long Way Down volt, amit egy több órás repülőtéri várakozásnak köszönhettem. A lényeg a lényeg olvasatok Nick Hornby-t mert jó, mert mondanivalós, és amellett vicces is. De azért ne feledkezetek meg Irvine Welsh-ről sem.

Ha már bolt könyv legyen film is. Szóval voltszerencsém Clint Eastwood két Iwo Jima-s filmjéhez. Hát picit csalódás volt, főleg a Flags of Our Fathers, oké volt benne odamondogatás, de igazándiból egyszer nézhető kategória. Azt ott van a Letters from Iwo Jima, na ez már érdekesebb főleg azért mert nem sok olyan film van ami a japánok szemszögéből mutatja be a háborút, de ez sem igazán hagyott bennem mélyebb nyomokat. Az utóbbi évek  legjobb amerikai háborús filmje számomra továbbra is a The Thin Red Line, de az ugye egy Terrence Malick film, márha ez mond velakinek valamit.

Egyébként meg mi történt, hát nem sok, pénteken volt utolsó péntekes városban körbe-körbe biciglizés, amit most jobban sikerült megoldani, nem hullot nagyon szét a csapat, de sajna így sem úsztuk meg baleset nélkül. Aztán a szokásos levezetés a Sark-kert-ben, megint volt lelki váltság, de most nem voltam pszihiáter.  Most én is kicsit érzelmi laposságban vagyok, így nem igazán tudtam volna érdembe hozzászólni a dolgokhoz, főleg építőleg. Megint rajtam van a nincs kedvem semmihez időszak, és ez meglátszik a dolgaim állásán is.

Meglett a futárzsákom, szombat délelött át is vettem, és egyből le is lett tesztelve, mert kész lettek az új-régi versenybringámhoz a kerekek, így el is tudtam benne hozni a szervízből. Azért érdekesen nézhettem ki a két kerékkel a hátamon. Most már csak a többi alkatrésznek kell megjönnie és lehet suhanni.