Az élet, világmindenség, és minden na meg én

Hétfőn hősünk felkelt, és konstatálta, hogy ismét munkás hétvége áll elötte. Délutánra, már hosszú spanyolországi nyaralás tervezgetésével volt elfoglalva. Kedden délután egy kollégáját búcsúztatta, aki "új kihívások" elé áll, erösszőr az Aranyhíd, majd Ávar nevezetű lerészegedésre szolgáló helyeket, majd a Zöld Pardon néven nevezett zenés-táncos szórakozóhelyen vonagolva (azaz tánc) és artikulátlanul üvöltözve (úgymint ének), majd a hirtelen sikamlósá váló budapesti aszfalton hazakerekezett. Szerdán délelött a mukábamenés gondolata foglalkoztatta, amire végül is rászánta magát, de rövid alig öt órányi munka után újra otthon találjuk, aholis az előzőnapi fáradalmak kipihenésével fejezte be napját. Csütörtökön újra rájött a találkozhatnék, de mivel a kiszemelt alany újabb kifogás adaggal immár sokadszorra lepatintotta, morcosan dulva-fulva tért meg otthnába. Pénteken volt hősünk névnapja, ezt egy kis városbéli biciklizéssel, és utána alkoholos italok fogyasztásával ünnepelte. Az ünneplés alatt, fiyelmesen hallgatott majd kiosztott egy két kért és nem kért jótanácsot, és csak úgy a levegőbe bölcselkedett, majd amikor rájött, hogy megint jól otthagyták hazament pihenni. A hétvége negyobbik részét avval töltötte, hogy különböző okokat találjon arra, hogy mért is nem akar felkelni, és ügyes bajos dolgait elintézni.
És most a folytatás:
Hétfő, Budapest....