Régi szabály, ha kimész a szigetre nem kell előre lebeszélni ismerősökkel, mert úgy is összefutsz velük, akikkel meg nagyon akarsz nem. Így is történt, már a kerékpártárolóban találkozás, majd a kerékpártárolótol legtávolabbi csomagmegörző felkeresése, hogy megmondják tele van, csónakház vissza. Közbe örült telefonálgatás a többiek összeszedésére, csonakházba azért lecsúszik egy sör, majd irány a másik társaság, újabb sörök, nyomulás előre a tömegbe, hogy jó legyen. Felhangzik: "We should fight..." - két óra filmszakadás.
Koncert után borozó, még több ismerős, még több bor, jó buli. Megpróbálod elérni akit nagyon szeretné, nem megy, újabb bor, újabb próba, újabb bor...és így tovább, amire oda jutsz, hogy már nem érdemes, mert annyira sok bor. Lassan mindenki haza, elindulás részeg sms küldés, eltévedés, visszataláláss, bringával haza. Ágyba be, reggel óra csörög.
Ami kimaradt, kézen fogni, táncolni vinni, megprörgetni, átkarolni, szemébe nézni és összenevetni.
