És a várva várt folytatás
04.09 Tokio
Reggel a 9:30-as busszal indultunk Kawaguchiko-ból, mert tudtuk, hogy az egy JR Bus. Belengettünk szépen a JR Passunkat, de soför mondta, jobban mondva mutogatta, hogy az nem jó, meg foglaglnunk kellet volna helyet előre, de mivel a busz amúgy is tök üres volt felengedett minket 1700 yen ellenében. A busz mége kb egy órát körözött a környéken, mielött végleg megindult Tokió felé, és mi búcsút intettünk a Fuji-nak, ami felett most persze, hogy eljöttünk ragyogó napsütés volt.
Azt hogy hól kezdődött a város nem tudnám megmondani, de úgy nagyából Yokohama elött pár kilóméterrel, már házak között ment a sztráda, és ez így maradt a következő egy órában is, míg el nem értünk a Tokió vasút állomásig. Innen célba vettük a szállást, a vasutállomás rengetegén keresztül nagy nehezen megtaláltuk a Yamanote vonal peronjait, ami egy körasút Tokió központja körül, és az összes nagyobb negyed elérhető vele, innen irány az Ueno állomás, majd mivel hirtelen nem tudtuk magunkat elhelyezni a térképen metróztunk egy kicsit. Hála annak, hogy kora délután voltunk a tömeg sem volt nagy.
A szállás katasztrófális, a szobát amit kaptunk az egybe szintbőlé választották le, műanyag válaszfalakkal. Az egész szoba lehetett vagy 7 négyzetméter benne két emeletes ágy, pakolni szinte sehová, az ablak ultra pici, ráadásul nem is az utcára néz, a falak meg feketék. Ledobtuk a cucainkat és menekültünk is.
A szállásunk amúgy Asakusa-ba volt, ami Tokiónak egy kevésbé fejlett része, erre bolyongtunk a délután maradék részében. Ugye megcsodáltuk a Kakminarimon-t ami egy kapu egy hatalmas lámpással, álítolagg a világ egyik legtöbbet fotózótt túristalátványossága, majd utána a lehúzó utcát ami a Sensoji templomhoz vezet. Megmondom őszintésen a Kiotói templomok után ez már nem ért sokszerüen, majd össze vissza bolyongtunk a környéken, bejártuk a bevásárló utcákat. Találtunk egy boltot, ahol azokat a kaja replikákat lehet kapni amit atz éttermek kirakatába kiraknak, meg egy öreg néne teás boltjába is beértünk. A néne lehetett vagy kilencven éves, de iszonyat nagy lelkesedéssel, persze az általa bírt sebességgel szolgált ki. Valamikor nyolc felé másztunk vissza a szálásra, majd mivel a francnak volt kedve felmenni a szobába, lent szocializálódtunk egy darabig a nappaliban.
04.10 Tokio
Uncsi nap. Mai cél a császári palota és környéke. Hát elégé semmit mondó, a császári palotába nem lehet bemenni, mert ugye ott lakik a császár, körülötte meg van egy óriási jelegtelen park. A tokió vasutállomástól indultunk, majd szépen megkerültük a palotát, megnéztük a parlamentet, nmajd el északnak a yasukuni szentélyhez. Ebben a szentélyben tisztelik a japánért életüket áldozott emberek szellemét. A szentély mellet van egy muzeum ami a japán hadseregnek állít emléket. A múzeum alsó szintjére ingyenesen be lehet menni, itt ki van állítva egy mozdony a Nagy Kelet Ázsiai háborúból, náluk így hívták, meg két ágyú amiket Iwo Jima-ról hoztak ide, és amin mindenféle repesz és golyónyomok vannak. Az ágyukhoz tartozó táblán felvan tüntetve, hogy az egységek amikhez ezek tartoztak mind az utolsó emberig harcoltak az Iwo Jima-i becsületes vereségben (honorable defeat of the defense of Iwo Jima).
A szentély után visszakanyarodtunk a palota felé, hogy megnézzük a keleti kertet (Kokyo Higashi Gyoen), ami egy régi várkastély helyén áll, de ez is elégé lehangoló volt, talán a már ekkor szakadó esső okán, még tetünk egy kitérőt Ginza felé, majd úgy döntöttünk, hogy inkább vissza a szállásra, száraz ruháért, meg kajáért, és nagyából ennyi is volt a nap.
04.11 Tokio
Vásárlós nap, hehe. Jól belevetetük magunkat a ginzai hangzavarba. Vásárolgatunk, bementünk játékboltba, és hirtelen lecsúsztunk gyerekbe, ott is hagytunk egy valag pénzt. Majd lassan haladtunk dél felé a Tokió torony irányába. Itt találtuk az ominózus nagyon drága biciklit, egy automata mögé elrejtve, majd egy utcával lejebb jött szembe egy futárkislány, jól megbámultam, jól megbámult, összemosoly.
A Tokió torony a párizsi tornyocska másolata, csak egy picivel magasabbra sikerült. Érdemes felmenni, és megtapasztalni, hogy mért nem tudtam én megszokni tokiót. A városnak nincs vége, a legmagasabb kilátópont 250 méteren van, ellátni 30-40 km-re, és minden amit látsz csak házak, házak, házak. Innen spuri volt vissza a szállásra, mert este találka volt egy koreai lánnyal akit még kyoto-ban ismertünk meg.
Lányka elvitt minket egy kóreai étterembe, és mindenféle cseles kajákat rendelt nekünk, mondván, hogy az spicey és a mi európai gyomrunk azt nem fogja bírni, dehát mi magyarok vagyunk ugye, így nem tudtak azok a kaják igazán kifogni velünk. Éterem után még át, egy cukiba, volt kis andalgás, majd az utsó vonattal haza. És itt kerültünk a legnagyobb tömegbe egész utunk során , úgy kentek fel az ablakra, hogy öröm volt nézni. Kész is voltam, hogy mit keres ennyi ember 11 után a vonaton, mind zakó, kiskosztüm.
04.12 Kamakura
Reggel lementünk Kamakurába, ami egy ksi tengerparti városka Tokio mellet. Van sok-sok templom, de az igazán érdekes, a nagy buddha szopbor, amibe be is lehet menni, találjátok ki melyik részébe. Érdemes még megnézni a Hasedera templomot, nagyon szép kertje van, és csodálatos a kilátás a városra, meg a tengerpartra. Egy dologra kell vigyázni, az alacsonyan kőröző halászsasokra.
Mivel korán volt még viszafelé bevetettük magunkat Shibuya rengetegébe. Na itt jött igazán a tömegsokk, olyan mint a sziget nagykoncert elött amikor megy a vándorlás, emberek egymás hegyén hátán. Gyorsan megtaláltuk az utat a yoyongi park felé.
A yoyongi park a tokiói önjelölt sztáeok elöadó helye, itt állnak tiz méterenként, és mindgyik adja elő a produkcióját várva rá, hogy valaki felfedezze őket. Bejebb a parkban lehet találkozni a hézvégi piknikezők garmadájával, számomra olyan menyiségben, amiben már nem tudtam elképzelni, hogy az pihentető lehet. A parkban bolyongva még megnéztük a Meiji szentélyt is, majd kifelé keztünk orientálódni, még beugrottunk az egyik legnagyobb bevásárló utcábba vásrolódni, majd irány visszafelé, hoyg lefoglaljuk holnap estére a vonatjegyeket.
04.13 Tokio
Este megy a vonat, volt egy napunk még eltölteni. 11 felé hagytuk el a szállást, leaudtuk a csomagjainkat a tokió vasutállomáson, majd irány Akihabara a nagy elektronikai és vámmentes boltok. miután beszereztünk egy pár rendkívül fontos szuvenírt, még átugrottunk Ikebukuro-ba, hogy időtöltés képpen benézzünk az antiquarium-ba. Visszafelé az állomásra szembe jött egy biciklis bolt, ahova kénytelen voltam betérni, és csak álltam, és álltam, néztem a csodálatosabnál csodálatosabb bringákat, és kattogot a fejembe, hogy nagyon venni kéne egyett, de valahogy kikényszeritettem magam az ajtón és zombi mód elkezdtem vonulni az állomás felé, hogy minnél messzebb kerüljek a helyszintől
