Az élet, világmindenség, és minden na meg én

04.02 Kyoto
Nehezen ment az ébredés, végül kb. 10-re összeszedelõdzkötünk, és elmentünk reggelizni, egy helyre amit már tegnap kinéztünk. Jó "japán" reggeli volt, piritos, rántotta, sonka, kávé. Utána a Nijo-vár néztük meg. A kastélyt a Tokugawa sógunok építették a Kiotói Császári palota védelmére, felügyeletére. A váron belül két palota van, egy külsõ, és egy újabb várfalal körbevett belsõ. Ebbõl az elöbbi látogatható. Végül is itt kaptam meg elösszõr azt amire a régi japánt keresve számítottam.
A vár után átgyalogoltunk, a Császári Palotához, amit egy hatalmas park vesz körül, kb. akkorka lehet mint a Népliget vagy nagyobb. Magába a palotába nem jutottunk be, mert elõre be kell jelentkezni a palota irodáján, mivel csak pár száz embert engednek be naponta, de holnapra kaptunk helyet.
Ezekután átgyalogoltunk, jó háromnegyedórás séta a Rokuonji templomhoz, másnéven arany pagodához, ami egy Zen templom a város határában. Az arany pagoda a templom része, egy három emeletes, kis épület, arany borítással, egy kis tó partján egy domb alján. Miután jól kinézelõdtük magunkat, legyalogoltunk az ugynazon utcán lévõ Royani templomhoz, ami a zen kertjérõl híres, amiben nincsen semmi csak kõvek, és körülötte, hullámokba el rendezett kavics.
Mivel már ötfelé járhatott és nagyon éhesek voltunk, elindultunk visszafelé a szállás irányába. A problémát az okozta, hogy egyikünk sem beszéli, olvassa a japánt, így olyan helyre, ahol nem értjük a menüt nem akartunk, beülni, viszont japán kaját szeretünk volna enni. Végül a száláshoz közel mentünk be egy helyre, ahol a kiíráson felfedezni látuk a food, és menu szavakat. Belül viszont kiderült egyáltalán nem értenek angolul, ezért a food alatt rámutatunk, egy számunkra válalható áru dologra, meg kértünk egy sört. Miután lassan elfogyasztottuk a sört, és rájöttünk, hogy a kis tálkában adott, és valamilyen szószban úszó 3 szál gaznál többet nem kapunk, távoztunk. Stickwood az utastársam kissé ideges lett, én viszont csak röhögni tudtam a dolgon. Mivel a szálás közel volt, lecucoltunk, és a már ismert kajáldába mentünk, ahol föt disznó húst ettem káposztával, és mizo szószal leöntve, meg a már tegnapról ismert goyza-ból párat. Hát végül ennyi volt a ma.