10.13 Seville
Tegnap reggel kimentem Santiponce-ba busszal, megnézni Italica romjait. Állítólag ez az első római település az Ibéria félszigeten. Volt itt valami csata és annak a sebesültjeit nem akarták már hazavinni, szóval építettek nekik egy várost, késöbb római császárok is származtak innen. Van egy "nagyából" meglévő anfiteátrum, meg néhány ház maradvány, ami alig lóg ki a földből, néhány rom ami a térképen volt jelölve meg ahogy néztem épp vissza volt takarva. a mozaikok azért szépek, de ha nem vagy oda a római romokért nem nagy szám, viszont ha az EU-ból jössz legalább ingyenes.
Hazafelé sikerült találkoznom egy igen bunkó soförrel, igaz, hogy tegnap itt munka szüneti nap volt, de azért mégse kéne ennyire utálni hogy dolgozom.
Kettő felé már vissza is értem, kinyitottam egy üveg bort, vettem melé egy kis oliva bogyót, és leültem a medence mellé/bele lazítani.
Délután elmentünk Sarah-val megnézni a bikaviadalt. Hát nem volt annyira megrázó, mint ahogy képzeltem, szóval megölik a szegény bikát, és nem kellemes látvány. Ami sokkoló volt, és szerintem sose mutatják, hogy miotán beledöfték a kardot, nem hal meg azonnal. tulajdonképpen ilyenkor csak a fő ütőerét vágják el, és a bika elvérzik, elején még táncol tovább, magy egyre jobban szédül végül összeesik, és akkor a matador odamegy és megöli.
Valójában nekem az egész unalmas volt, mert a második bika ugyan úgy hal meg mint az első, és a harmadik is, egyszer se éreztem úgy, hogy na most a torreádort majdnam elkapta. Olyan mint amikor focit nézel, de nem érted a játékot unalmas, nem tudod mik a szép megmozdulások így nem is vezsed őket észre. A harmadik bika után othagyatam az egészet. Szerintem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy megnéztem egy corridát. De most már legalább véleményt alkothatok róla, mert már láttam eggyet.
A hostelben vacsora party volt, utána jött három srác, és zenélgettek, fent a teraszon, azt péntek ide, péntek oda éjfél felé elmentem aludni.
Ja végre beszélgettem Elie-vel a francia lánnyal a szobánkbol, de azt hiszem kicsit feszült vagyok a közelében...
10.14 Seville
Asszem azt sajnálom, hogy nem kezdtem korábban beszélgetni vele. Mondjuk amikor elösszőr megláttam igen érdekes volt, mert este mentem vissza a szobába, ott aludt, kitakaródzva, és nem volt valami nagy darab bugyongó rajta. Vagy három napig zavarban kerülgettük egymást, végül tegnap a medencénél megtört a jég, és utána az egész napot együtt töltöttük.
Szóval úgy döntöttem hogy ez pihenő nap lesz, reggeli után leültem fent a teraszon, picit vártam, hogy kisüssön a nap, majd elmentem vettem bort, sajtot, sonkát, azt vissza a medencéhez. Majd megjelent Elie, jól megkínáltam borral azt inene ment minden simán, hajnalig.
Ma át kéne utazni Córdobába, de nem nagyon van most kedvem itthagyni Seville-t.
